Bevezetőül: 
„Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és … nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.”[i]
vagy:
„Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.”[ii]
vagy:
„(Jézus) azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg… Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből.”[iii]
A keresztre: Hiszekegy…
A nagy szemekre: Miatyánk…
A három kis szemre: Hiszek, Uram, / erősítsd hitemet![iv] (3x)
A kis szemekre (tizedekre): Jézus, Mesterünk / Könyörülj rajtunk![v]
A tizedek végén: Dicsőség…
Uram, csak egy szóval mondd / és meggyógyul az én lelkem![vi]
Befejezésül: Uram, / legyen meg a te akaratod![vii] (3x)
Elmélkedés
A Szentírás tanúsága szerint a teremtett világot Isten jónak alkotta, az ember eredeti, paradicsomi létében Istennel barátságban élt, harmóniában a körülötte lévő természettel, békében önmagával. Az Istentől való elszakadás, vagyis a bűn következménye a betegség, és nagyon sok szenvedés az emberiség életében.[viii] A Teremtő tiszteletben tartja az ember szabad akarati döntését, de segítségére siet a testileg-lelkileg beteg, bajba jutott embernek.
A zsoltáros bizalommal mondja Istenről: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”[ix] Vallja, hogy „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket”,[x] és: „A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja.”[xi] Ezért fohászkodik így gyógyulást kérve a Teremtőtől: „Könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem!”,[xii] vagy egy másik helyen: „Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!”[xiii]
Amikor Keresztelő János „elküldte tanítványait, hogy érdeklődjenek Jézusról, hogy „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt és mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.”[xiv] Jézus így írta le küldetését. Jézus neve azt jelenti: Isten megszabadít. Jézus csodáinak jelentős része gyógyítás, szabadulás valamely testi vagy lelki betegségtől. A betegség és a mai értelemben vett halál a Biblia tanítása szerint a bűn következménye, és Jézus azért jött, hogy bűneinkből megváltson minket. Betegségeink sokszor bűnök következményei, gyakran azért hagyja meg őket Isten, hogy engesztelhessünk velük, és az ellenük való küzdelem által közelebb juthassunk ahhoz az élethez, amire Jézus hív meg minket. „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”-mondja.[xv]
Nem mindig érhető tetten valamely személyes bűn a betegség okaként. „Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.”[xvi] A betegség egy út, melyen hittel végig haladva közelebb kerülhetünk Istenhez.
Jézus nem gyógyít meg minden betegséget. Azt akarja, hogy mi is imádkozzunk és küzdjünk az egészségünkért, a gyógyulásunkért. Az ő gyógyításai egyben a lélek üdvét is szolgálják. A Szentírás tanúsága szerint mindenkitől, akit meggyógyított, a hitet kérte. A betegséget Isten gyakran hitünk próbájaként engedi meg az életünkben, ahogy azt Jób könyve tanítja nekünk. Ha kiálljuk a próbát, Isten megszabadít.
Jézus parancsa szerint Egyháza a gyógyító imaszolgálatot folytatja, s a testi-lelki gyógyulás támogatására külön szentséget is alapított.[xvii]
Jézus megtisztít tíz leprást, de csak az egyiket nyilvánítja gyógyultnak, miután visszatér és hálát ad Istennek fizikai gyógyulásáért.[xviii] Az ember ugyanis test és lélek egysége, és Jézus a lélek üdvéért jött, ezt kell, hogy szolgálja a testi gyógyulás is. A testi tünetek hiánya még nem biztosan jelenti a teljes ember (test és lélek) gyógyulását.
Jézus tanítása szerint a gyógyulás legfontosabb előfeltétele éppen ezért a hit. Számtalan alkalommal mondja az általa meggyógyított betegeknek: „hited meggyógyított téged.”[xix]
Ezért kezdjük a rózsafüzért hitünk foglalatának, a Hiszekegynek az elimádkozásával (a keresztre).
A nagy szemekre imádkozott Miatyánk a legszentebb keresztény imádság, maga Jézus tanította nekünk. Benne azért fohászkodunk, hogy az Atya akarata legyen meg.
A bevezető három kis szem szavai szintén Isten Igéiből valók: annak az apának a felkiáltása, akinek gyermekét Jézus meggyógyítja és megszabadítja: „Hiszek, Uram, erősítsd hitemet”[xx]
A tizedek kis szemeire az Isten Igéjében feljegyzett szavakkal fordulunk gyógyulásért Jézushoz. A tíz leprás így kiáltozott Jézushoz: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”.[xxi] Jézus meghallgatta imájukat, bár közülük csak egy adott hálát gyógyulásáért. Jézust, Dávid Fiát kéri a két vak, hogy könyörüljön rajtuk, s ők is elnyerik a gyógyulást.[xxii] Így fohászkodik a holdkóros fiú apja[xxiii] és a kánaáni asszony is, akinek a lányát a gonosz lélek gyötri.[xxiv]
A tizedeket záró Dicsőség emlékeztet minket arra, hogy a betegség és a gyógyulás is Isten dicsőségét kell, hogy szolgálja életünkben.[xxv]
„Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely, de mindazonáltal legyen meg a te akaratod.” Jézus így tekintett az eljövendő szenvedés elé az olajfák hegyén. Ezzel a lelkülettel mondjuk ki mi is: „legyen meg a te akaratod”! A betegség elfogadása, a vele való szembesülés az első lépés arra, hogy megküzdjünk vele. Ha elfogadjuk a betegséget, és az Atya akaratát, békében foghatunk hozzá, hogy megértsük annak okait, és megtegyünk mindent a gyógyulásért. Adja az Úr, hogy elnyerjük a gyógyulást!
[i] Mt 14, 13.14
[ii] 1 Pét 5, 7
[iii] Lk 6, 17
[iv] Mk 9, 24
[v] Lk 17, 13
[vi] Mt 8, 8
[vii] Lk 22, 42
[viii] v. ö.: Ter 1-3
[ix] Zsolt 103, 3
[x] Zsolt 147, 3
[xi] Zsolt 34, 19
[xii] Zsolt 57, 2
[xiii] Zsolt 41, 5
[xiv] Mt 11, 3-5
[xv] Jn 10, 10
[xvi] Jn 9, 3
[xvii] v. ö.: Jak 5, 14-15
[xviii] Lk 17, 11-19
[xix] Mt 9, 22; Mk 10, 52; Lk 17, 19; Lk 18, 42
[xx] v. ö.: Mk 9, 24-29; Lk 17, 5
[xxi] Lk 17, 13
[xxii] Mt 20, 29-34; Mk 10, 46-52; Lk 18, 35-43
[xxiii] Mt 17, 14-21
[xxiv] Mt 15, 21-27
[xxv] v. ö. : Jn 9, 3