Az isteni oltalom rózsafüzére

A nagy szemekre: Miatyánk…

A három kis szemre: Hatalmas jobbodat / terjeszd fölénk, Urunk![i]

A kis szemekre (tizedekre): Az Úr az én védelmezőm és pajzsom, / Benne bízom.[ii]

A tizedek végén: Dicsőség…

Befejezésül: Bízzatok / én legyőztem a világot![iii] (3x)
                       Oltalmad alá futunk…

Elmélkedés az isteni oltalom rózsafüzéréhez

A Szentírás lapjain gyakran találunk fohászokat az oltalmazó Istenhez. Hitünk szerint Isten őrködik életünkön, vigyázza utunkat az üdvösség felé.

„Aki a Fölséges oltalmában lakik, aki a Mindenható árnyékában pihen, ezt mondja az Úrnak: Te vagy menedékem és erősségem, Istenem, Benned bízom!” –mondja a 91. zsoltár.

A Szent, erős és halhatatlan Isten segítségül hívásával kezdődik rózsafüzér imádságunk. Ez az ima, az ún. Triszágion, vagy Háromszorszent, a bizánci liturgiából származik, a latin rítusban a megfelelője a szentmise Sanctus-a. Az imát a hagyomány szerint Szent Proklosz pátriárka vezette be az V. században. Miután egy több hónapig tartó földrengéssorozat rázta meg Konstantinápolyt, Proklosznak megjelent egy angyal, és fölszólította, hogy ezen ima éneklésével nyerjék el Isten oltalmát: „Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk”, és a földrengés megszűnt. Az irgalmasság és a szent sebek rózsafüzére e fohász egy bővített változatát tartalmazza: „Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”. Mivel ez az elterjedtebb imaszöveg a nyugati egyházban, ebben a formában imádkozzuk az isteni oltalom füzérében. A keresztre mondjuk ezt az imát, mert az Atya az Ő szent Fiát a kereszten értünk feláldozta, így váltott meg minket, így gyakorolt irgalmat az egész világgal. A keresztség szentsége által részesülünk a megszentelő kegyelemben, Krisztus megváltói érdemeiből. Az Egyház így imádkozik keresztség szertartásában a gonosz lélek hatalmának megtöréséért: „Mindenható örök Isten! Te azért küldted Fiadat e világba, hogy kiszabadítson minket a sátánnak, a gonosz léleknek hatalmából, kimentsen a sötétség birodalmából, és helyet adjon nekünk a te világosságod csodálatos országában… Védelmezzen téged Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje!”

A Miatyánk a keresztény ember legszentebb imádsága, maga az Úr tanította nekünk, s foglalata annak, hogyan emeljük lelkünket Istenhez. Csak akkor remélhetünk abban, hogy Isten oltalmának örvendhetünk, ha készek vagyunk az ő akarata szerint élni -„legyen meg a te akaratod”-,[iv] s ha nem távolodunk el az Ő oltalmazó karjaitól. „Hűséges hozzám, azért megmentem, oltalmazom, mert nevemet ismeri.”[v] A Miatyánk végén pedig kifejezetten azért fohászkodunk, hogy Mennyei Atyánk, aki gondoskodik rólunk, szabadítson meg a gonosztól. A gonosz lélek az üdvösség útjának ellensége mindannyiunk életében. Jézus így imádkozik Főpapi imájában tanítványaiért: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól.”[vi]

A három bevezető kis szemre az Úr hatalmas jobbját hívjuk segítségül, mely szétzúzza üdvösségünk ellenségeit: „Hatalmas jobbodat, terjeszd fölénk, Urunk!”[vii]  „Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek”[viii] „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom”[ix] „Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad.”[x]

„Az Úr az én védelmezőm és pajzsom, Benne bízom” (Zsolt 119, 114) [xi][1]– imádkozza Istenben bízva a zsoltáros. A fohászt kísértések, lelki támadások, vagy próbatételek idején különösen is hasznos többször elimádkozni. „Isten menedékünk és erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.” (Zsolt 46, 2) Az Úr azért is engedi meg a megpróbáltatásokat, hogy növekedjen Belé vetett bizalmunk. „Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól” tanítja szent Pál apostol (2 Tessz 3, 3) „De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet! Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.” (Zsolt 5, 12-13) „Pajzs és páncél az ő hűsége.” (Zsolt 91, 4) A rózsafüzér ismétlődő imádságai hatékony eszközök arra, hogy lelkünk ráhangolódjon a fohászok tartalmára.

A tizedek végén elmondott Dicsőség arra is figyelmeztet minket, hogy csak akkor nyerhetünk védelmet a gonosz elleni harcban, ha Isten dicsőségén fáradozunk, nem a magunkén. „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekben bizakodni”. (Zsolt 117, 8) A gonosz lélektől csak Isten szeretete tud megvédeni minket, mely a Szentlélek által áradt ki a lelkünkbe. Azoknak, akik elutasították a Benne való hitet ezt mondta Jézus: „Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete… Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek”. (Jn 5, 42-44) „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!” –imádkozta Áron. (Szám 6, 24-25)

Jézus igazságtalan elítélésekor „a sötétség hatalmának órájában” (Lk 22, 53) is bizalommal fordul az Atyához. „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsid 5, 7) „Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.” (Zsolt 34, 18-20) Sokszor a keresztények üldözést szenvednek a világban, de Jézus, a Mester bizalomra hív ez esetben is minket. Ő a Hatalmas, az erős Isten Fia, a Szabadító, a Megváltó. „Bízzatok, én legyőztem a világot!”-imádkozzuk a füzér végén Jézus szavait. (Jn 16, 33)

A rózsafüzér zárásaként a Szűzanya anyai oltalmába ajánljuk magunkat az „Oltalmad alá futunk” kezdetű ősi Mária-imádsággal, mely a harmadik századi keresztényüldözések idején keletkezett. A Lorettói litánia 48 megszólításából öt oltalomkérő fohászt is küld a Boldogságos Szűz Máriához: „Betegek gyógyítója, bűnösök oltalma, szomorúak vigasztalója, keresztények segítsége, Magyarország oltalmazója, könyörögj érettünk!” A Szűzanya oltalmazón borítja palástját az imádkozó ember fölé. Egyszerű, alázatos Szolgálója Ő az Úrnak, s egyben a leghatalmasabb közbenjárónk szent Színe előtt.

„Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.” (Zsolt 91, 4) A „Mindenható… szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedéket találsz” (Zsolt 91, 4) Jézus a Szentlelket, aki galamb formájában szállt le rá, így nevezi: Pártfogó, Védelmező. (Jn 14, 16)

Hiszem, hogy az isteni oltalom rózsafüzére a védelmező Szentlélek sugallatára született meg a szívemben. Az Oltalmazó Szűz közbenjárására legyen ez az ima egyszerű, de hathatós fohász a Hatalmashoz! Kegyelemteljes imádságot!

[i] Zsolt 118, 41

[ii] Zsolt 119 ,114

[iii] Jn 16, 33

[iv] Mt, 6, 10

[v] Zsolt 91, 14

[vi] Jn 17, 15

[vii] v. ö.: Kiv 15, 6; Zsolt 118, 41

[viii] Zsolt 17, 6

[ix] Iz 41, 10

[x] Zsolt 138, 7-8

[xi]