Bevezetés
Isten a mi Jóságos Mennyei Atyánk. Mindenható és Gondviselő Istenünk, aki a világmindenséget üdvösen igazgatja,[1] Benne élünk, mozgunk és vagyunk.[2] Aki van, aki volt, és aki eljő.[3] Ő elküldte Szent Fiát az erre elhatározott időben, hogy kinyilatkoztassa nekünk igazságát. Jézus így jövendölt a végső időkről:
„Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen járványok, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek… Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a világmindenséggel történik, mert az egek erői megrendülnek.”[4]
Urunk, Jézus a jövendölés mellett tanítást is ad, hogy hogyan viselkedjünk ilyen megpróbáltatások között. Emlékeztet: „De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket.”[5] Tanítványait így buzdítja: „Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre.”[6] Arra a bizalomra hív, hogy higgyük: „egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”[7]
Jézus továbbá ezt mondta tanítványainak: „Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert először ezeknek meg kell történnie.”[8] A történelem viharai egyben lelki próbatételek is számunkra. Figyelmeztetések, hogy egykor majd számot kell adnunk életünkről. Jézus így oktat minket: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”[9]
Életünk próbatételei, nehéz helyzetei lehetőséget adnak, hogy Isten Országának eljövetelén még hatványozottabban dolgozzunk ezen a földön, de arra is, hogy a saját életünk végéről elmélkedjünk, és a történelemről is, illetve annak végéről, Jézus második eljöveteléről. Akkor majd Isten ítélőszéke előtt számot kell adnunk saját életünkről (a különítéletkor) és az egész emberiségnek is egykor (végítélet).
Ennek kapcsán sokan próbálták már kitalálni a végítélet, és Jézus második eljövetelének idejét, már az apostolok idejében, de eddig senkinek sem sikerült ezt megtudnia.[10] A Szentírást ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy nem a mi dolgunk előre ismerni az időpontokat és az alkalmakat.[11] Jézus elmondja: „Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.”[12]
Állandó készületre, a számára való jelenlétre hív minket: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”[13]
Jézus bizalomra hív: Isten irányítja egyéni életünket és a történelmet is. „Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik?”[14] „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”[15]
Ezzel a ráhagyatkozással, éber imádsággal, kész szívvel kell nap-mint nap készülnünk a Jézussal való találkozásra, akár békés, akár viharos időszak adatott nekünk a történelemben.
Ima:
Ima természeti csapások idején
Urunk, Jézus Krisztus, a te nevedre hajol meg minden térd a mennyben, a földön, és alvilágban.[24] Általad, benned és érted teremtetett minden.[25] Te megmutattad tanítványaidnak, mikor a hánykódó tengeren hajóztak, hogy még a tenger és a szél is engedelmeskednek neked.[26]
Könyörögve kérünk, nyújtsd ki segítő jobbodat felénk is, akik az élet hánykódó tengerén hajózunk! Ne engedd, hogy hitünk megfogyatkozzon és elmerüljünk, mint Péter apostol.[27] Ne engedd, hogy a háborgó elemek és az élet viharai miatt úrrá legyen rajtunk a félelem!
Te nekünk is mondod: miért féltek, ti kicsinyhitűek! Bizalommal teli hittel kérünk tehát: parancsolj a viharoknak, hogy ne tudják gyötörni és pusztítani életünket! A tanítványokkal együtt kiáltunk most hozzád: Ments meg Urunk, mert elveszünk![28]
Add, hogy a körülöttünk tomboló természeti erők, viharok, áradások, járványok és más csapások lecsendesedjenek! Töredelmesen megbánjuk minden bűnünket, melyekkel elszakadtunk tőled és az általad alkotott harmóniától. Bár bűneinkkel vontuk magunkra a természet lázadását ellenünk, de hisszük, hogy Te felkelsz ma is, kinyújtod kezedet és ráparancsolsz a háborgó elemekre: hallgass, és némulj el, és nagy csendesség támad…[29]
Hála neked érte Urunk!
Ámen.
[1] Bölcs 8, 1
[2] ApCsel 17,28
[3] Jel 1, 4
[4] Lk 21, 10- 26
[5] Lk 21, 12
[6] Lk 21, 14
[7] Lk 21, 19
[8] Lk 21, 9
[9] Lk 21, 34-36
[10] v. ö.: 2Tessz 2
[11] Apcsel 1, 7
[12] Mt 24, 36
[13] Mt 24, 44
[14] Lk 12, 25
[15] Mt 6, 34
[16] Bölcs 8, 1
[17] Jel 22, 13
[18] ApCsel 17,28
[19] Mt, 24, 46; Lk 21, 34-36
[20] Lk 21, 34-36
[21] Jn 4, 34
[22] Mt 10, 30
[23] Lk 21, 28
[24] Fil 2, 10
[25] Kol 1, 16
[26] Mk 4, 41
[27] Mt 14, 30
[28] Mt 8, 25
[29] Mk 4, 39